Mint említettem, Nelli egy gyönyörű lány.

Ő nem okmányirodában dolgozik, hanem egy budai magánlakásban berendezett masszázsszalonban. Én is ott ismerkedtem meg vele...

Hideg tavaszi este volt, és én magányosnak éreztem magam. Illetve az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sok ülő munka miatt sokat fáj a hátam és a derekam is, ezért is gondolkodtam már nagyon régóta egy jó kis masszázson.

Persze nem vagyok naív, mint oly sokan, tudtam, hogy mi vár rám a masszázsszalonban. Másképp mondom: nem véletlenül keveredtem épp olyan helyre, ahol a masszázs végén egyéb örömökben is részesülhetek. De ne szaladjunk így előre.

Felhívtam egy lányt, a nevére már nem is emlékszem - hívjuk Nórának. Nem ő vette fel a telefont - a lány, aki válaszolt, azt mondta Nóra szabadságon van, de tudja ajánlani két kolléganőjét is. Mivel interneten nézelődtem előtte, rákérdeztem gyorsan egy másik lányra is, de ő is épp szabadságolt. Kicsit letörtem.

De a telefonos lány csak mondta, hogy két kolléganő is dolgozik. Kérdeztem, hogy kik, és fent vannak-e a honlapon. Mondta a neveket, én kattintottam párat, majd úgy döntöttem, hogy Nelli tetszik nekem. Így hát bejelentkeztem egy órával későbbre.

Gyorsan leszaladtam a boltba egy doboz bon-bonért (nem ér nevetni!), majd lezuhanyoztam, és felkaptam valami utcai ruhát. Be az autóba, GPS beállít, és nyomás. Körülbelül 10 perc volt az út, és hát be kell valljam, hogy izgultam. Olyan 50-100 méterre a megadott címtől találtam is parkolóhelyet. Korábban érkeztem.

Sétáltam egy pár percet az utcán, de mivel a telefonos lány azt mondta, nem baj, ha hamarabb ott vagyok, felhívtam Nellit. Hamar felvette - ekkor hallottam először a hangját. Kedves volt, és segítségével hamar bejutottam a házba, majd elmagyarázta, hogy találom meg a lakást. Két perccel később már az ajtaján kopogtam.

Sokkal szebb volt, mint a képeken. Náalm úgy egy fejjel alacsonyabb, vékony, izmos lánykát képzelj el. Kreol bőrén sejtelmesen játszott a gyertyafény. Beinvitált a lakásba, és én nem tudtam levenni róla a szemem. Eléggé zavarban voltam.

Megpróbáltam felmérni a terepet, közben pedig a lánnyal is törődni. Jobb kéz felől egy kis beugróban egy szék várta a vendéget, közvetlenül mellette pedig egy lobogó gyertya szolgáltatta a fényt. Nem szerettem volna leülni, így csak leguggoltam, hogy levehessem a cipőm, és ezzel a mozdulattal a bal oldali falnak próbáltam támasztani a táskám.

Annyira esetlen voltam - a 'fal' egy másik helyiséget takaró szalma-függöny volt. Én megilletődöttem próbáltam kikötni a cipőm, ő pedig szemtelenül közel állt meg előttem - combjai látványa szinte letaglózott.

Nelli testét csak egy fehér, rövid lepel takarta, amit a mellei fölött tűzött össze, alul pedig combjának közepéig sem ért le. Próbáltam megnyugodni, hiszen tudtam, hogy mindent meg fogok kapni - nincs szükség a lopott pillantásokra.

A beugró után szintén jobbra egy folyosóról nyíltak a szobák. Az elsőbe kísért be vendéglátóm. Kihasználva a pillanatot, ahogy becsukja mögöttem az ajtót, kivettem a táskámból a bon-bont, és mosolyogva átnyújtottam neki.

Ő szinte abban a pillanatban a nyakamba ugrott, és hosszan újságolta, hogy bár tényleg nem régóta dolgozik masszózként, de ez az első ajándéka, és nagyon örül neki. Én elégedett mosollyal konstatáltam, hogy jó ötlet volt a csoki, meg fogja hálálni magát.

Ezután Nelli megkért, hogy vetkőzzek le meztelenre. Kicsit meglepődtem, pedig számítottam rá, hogy előbb-utóbb ez is el fog következni. Lassan megtettem, bár próbáltam a jó benyomást fenntartani, és mindenem összehajtogatva egy stócba letenni a szoba sarkában lévő kis fotelbe.

Ő továbbra is ott állt a fehér lepelben, és pár másodperc alatt végigmérte a pucér testem. Majd a törölközőre mutatott, és elcsacsogta, hol találom a zuhanyzót.

Meleg víz, hideg víz... az elmúlt két-három perc történései után most volt egy kis időm gondolkozni. De nem ment. Összeszedtem magam, nagyjából megtörölköztem, és visszamentem a szobába. Ő már ott várt egy kis tangában, apró mellei feszesen ágaskodtak irányomba. Megálltam mellette, és én is végignéztem kecses idomain. Őrjítő volt a látvány, és egy pillanatra megrészegedtem.

Ő pedig az extráiról fecsegett: közös francia, egy extra levezetés a masszázs előtt (az Ő részéről a franciás levezetés alap volt). Még a bódulat hatása alatt voltam, és csak ennyit tudtam mondani: "A közös franciát nem hagyhatom ki."

Felhasaltam az ágyra, miközben ő elindította a zenét. Én valami meditatív indiai zenére számítottam, de meglepve tapasztaltam, hogy egy Salsa CD-t tett fel. Nos, nekem ez is megfelelt. Persze rá is kérdezett. Elmondta, hogy egy hónapja dolgozhat itt, és itt ismerkedett meg a latin zenei világgal, amibe rögtön beleszeretett. Felvettem a fonalat, mondtam, hogy táncoltam korábban.

Közben elkezdte a masszázst. Forró masszázsolajat vitt fel a talpamra, ahol hosszan elidőzött. Alapos volt, lehet túlságosan is. Ezután a vádlim következett - itt már jobb volt a kilátás, a falon lógó óriási tükörben gyönyörködhettem párduc testében. Elég keményen megdolgozott - fájt, de nem szóltam. Csökönyös férfiasságból, és persze azért, mert a masszázsért is jöttem. Szerettem volna, ha haszna is van.

Elérte a combjaim, majd a derekam és a hátam. Ekkor már kezem egyre többször tévedt a kerek fenekére, amit Ő sem bánt. Kemény, feszes, izmos popsija volt, olyan, amit nagyon szeretek.

Az idő csak telt, és lassan végzett a vállaimmal is. Sajnáltam, hogy a felsőtestemen kevesebbet időzött, mint a vádlimon, de ez a sajnálat hamar elmúlt, amikor észrevettem, hogy a csúszkához készülődik. A forró olajból most jókora adag került a hátamra, és persze az ő piciny testére is. Majd finoman hozzám simolt, és mozogni kezdett. Iszonyatosan élveztem minden mozdulatát. Ahogy feneke végigsiklott egészen a vállamtól a combomig, úgy éreztem, hogy a menyországban vagyok. Majd hirtelen ennek a földöntúli gyönyörnek is vége szakadt.

Rápillantott órájára, majd ennyit kérdezett: "Akkor jöhet a közös francia?" Jöhetett.

Megfordultam az ágyon, ő pedig fölém mászott. Hibátlan, csupasz puncija centikre került arcomtól, és én alig tudtam betelni a látvánnyal. Kezeimmel finoman megmarkoltam a fenekét, majd csókot lehelltem a combjai közé.

Közben ő rámarkolt férfiasságomra, és a szájába vette. Nyelvemmel én is utat találtam a puncijába, és finoman, majd egyre hevesebben nyalni kezdtem. Percekig folyt így a 'csókcsata', mikor én már nem bírtam tovább, és elélveztem. A forró sperma, mint korábban a masszázsolaj, beterítette Nelli melleit és a hasamat.

De én őt nem engedtem, szerettem volna viszonozni, amit kaptam. Fenekét még jobban markolva, őt magát közelebb húzva tovább nyaltam a gyönyörű rózsaszín puncit.

Majd vége szakadt, de én mozdulni sem tudtam. Fantasztikus lány volt, és én boldog voltam, hogy vele tölthettem ezt az órát...

Ez az Igazság.

Hogy mi is a hazugság? Már rég nem tudom... Arra viszont emlékszem, hogy ez az egész hogyan kezdődött. Régen azt gondoltam, hogy a hazugság az, ha olyat mondunk, ami nem igaz. Innen indult mindent, és mi lett a vége? Semmi. Csak Nelli.

Nelli egy gyönyörű lány! Alacsony, vékony, de izmos, kreol idomain lágyan, mégis őrjítően csillog a masszázsolaj a gyertyafényben. Kerek, feszes fenekének látványába akár órákra belefeledkezik a megfáradt férfi, apró, kemény mellei rezzenéstelenül ágaskodnak előre. Állandó mosolya talán kicsit műanyag, csábos kacsintásai talán egy teleregény képzetlen, de lelkes színész-aspiránsára emékeztetnek...

Még keresem az utam. Mikor pár hónapja belekezdtem ebbe a blogba, nagyon belelkesültem. Nem csak írni akartam, de szerettem volna átadni magam annak a bohém életnek, az élvezetek tapasztalatok hajhászásának, ami igazi íróvá tesz. Talán összekeverem a munkát a szórakozással.

Majd egyszer csak megint behúztam a féket. Nem, ez nem lehet, ez nem én vagyok! Életemben a legfontosabb a stabilitás, a kiszámíthatóság. Családot szeretnék és gyerekeket. Egy nyugis, 8 órás állást, ahol délután 5-kor felállhatok, és hazamehetek játszani a gyerekekkel. És másnap 9-ig senki sem szól hozzám.

Van egy barátnőm, Anna, akit még az egyetemen ismertem meg. Történelem szakon végzett a nyáron. Na persze nem az egyetemin, hanem ezen az új, bolognain. Semmit nem ér a diplomája, mesterképzésre lenne szüksége ahhoz, hogy taníthasson. De azért a tanári fizetésért? Jelenleg egy okmányirodában tologatja a papírokat - oda is protekcióval került be.

Én alkalmi webfejlesztésből próbálom fenntartani magam, de a fizetésem éppcsak elég az albérletre és a rezsire. De nem panaszkodni akarok! Valamennyit félre tudunk tenni, és nyárra tervezzük az esküvőnket. Csak néha elgondolkozok, hogy a nagy tervekből milyen kisszerű élet kerekedett.

Hazugság az, hogy olyat mondunk, ami nem igaz. Nem hazugság az, ha nem mondjuk el az igazat. Nem hazugság az, ha az igazságnak azokat a részleteit mondjuk el, amiből a hallgatóság rossz következtetést von le. Valójában hazugságot sugalmazni nem hazugság. Emlékszem, ezzel a felismeréssel kezdődött.

De aki átérzi teljes mélységében a hazugság igaz valóját, az tudja, hogy a mondat nem ér itt véget. Az igazság fájdalmas. Ha eltitkolod az igazságot, annak egyre nagyobb részét, akkor egyszer eljutsz arra a pontra, amikor már nem tudod jobban körülírni, nem tudod a szavakat jobban forgatni.

És érzed, hogy azt a szép világot, amit felépítettél magad körül, elnyeli a hazugság sűrű fekete masszája. Érzed, hogy téged is magával ragad, és húz le a mélybe. Fulladozol, és lelked halálon túli sikollyal a fény felé kiált. Majd nyelsz egyet, és szenvtelen tekintettel, arcod apró rándulásával végül kibököd a hazug szót.

Az emberi önértékelés egy nagyon izgalmas dolog. Egyszer beszélgetnem kellene erről egy pszichológussal. Én úgy képzelem, hogy az egészséges embernek legbelül mindig igaza van. A lelki egyensúlyhoz kell a belső megerősítés.

Felnőtt életemben nagyon sokáig bűnnek tartottam a hazugságot. De ahogy kimondtam az első hazug szót, be kellett látnom, hogy belefér. Persze ha globálisan nézzük a dolgokat, akkor nem fér bele, de egyszerűen nem élhetem úgy az életemet, hogy szar embernek tartom magam. Ezért el kellett fogadnom, hogy belefér.

Anna boldog velem. Ő egyszerű lány, nem az a lelkizős típus. Őt egyszerű dolgokkal lehet boldoggá tenni. Elégedett a munkájával, és elégedett mindennel, amit az élettől kap. Én csodálkozom ezen: meglep, hogy nincsenek ambíciói. De szeretem a stabilitást. És megnyugtat az érzés, hogy ő mindig itthon vár rám. Örülök, hogy boldoggá tehetem.

De az igazság fáj. Anna sosem tudhatja meg az igazságot!

Hiszem, hogy két lélek lakozik bennem. Az egyik nemes, a másik undorító. A nevem Alex, és most undorítónak érzem magam.

Köszönök mindent, Nelli...

Furcsa mód mindig is szerettem volna író lenni. Szerintem ez egy rendkívül izgalmas hivatás lehet, mindig teli kihívásokkal, meglepetésekkel.

Lehet, hogy tévedek, de az írók munkáját nem úgy képzelem el, hogy csak ülnek egy asztal mellett naphosszat, és folyamatosan gépelnek, meg összegyűrt papírlabdákat dobálnak a kuka mellé.

Az író munkája a kutatás. Egy könyvben minden apró részletnek a helyére kell kerülnie. A helyszín-leírásoknak passzolniuk kell - nem írhatok Párizsban játszódó regényt, ha még sosem voltam Párizsban. Fel kell fedezni a várost, bejárni az utcáit éjjel, nappal, szóba elegyedni az emberekkel. Meg kell ismerni a történelmét, és azt, hogy vajon miért alakult úgy, ahogy. És mindezt csupán azért, mert leírom azt a szót, hogy Párizs. Ez nem nyűg, ez egy izgalmas (és mellesleg drága) kihívás.

Ismerned kell az embereket. A karaktereknek markánsan különbözniük kell egymástól, nem készülhetnek egy sémára. Az írónak meg kell értenie a saját karaktereit, ismernie kell a céljaikat, de ismerni kell a határokat is. Sok olyan könyvet olvastam, amiben ha egy szereplő valamilyen galibába került, akkor rögtön kiderült róla, hogy egy újabb meglepő tulajdonsággal rendelkezik. Az írói zsenialitás nem abból áll, hogy egy váratlan fordulattal kihúzzuk a bajból kedvenc szereplőnk - a nehéz feladat az, hogy a meglévő tulajdonságaival gazdálkodjunk a lehető legjobban.

De ezek csak példák. A lényeg, hogy szerintem izgalmas munka lehet egy regényt megírni. Jah, igen, bár sokáig nem is tudtam, mit jelent a thriller szó, mára rá kellett jönnöm, hogy éppen ez az, ami nekem való :-)

Azt írtam, furcsa, hogy épp író akartam lenni. Hogy miért? Azért, mert épp nem rég szereztem meg az egyik nagy, vidéki egyetemen matematikus diplomámat. Jó pár évvel ezelőtt egy személyes beszélgetés során felvetettem egykori irodalomtanáromnak, hogy írni szeretnék. Nem vett komolyan. Valahogy a társadalmi elvárások mindig a matematika felé taszítottak.

Nem mondom, hogy nem szeretem a matematikát - ez egy izgalmas tudomány! De nem találtam meg benne azt, amire igazán vágytam. Talán lusta vagyok (na jó, ez igaz), talán csak tehetségtelen (na nem egy átlagos magyar felnőtthöz képest, hanem egy átlagos matematikushoz mérve magam), de a kutatás örömét nem találtam meg (kényszerből) választott szakmámban. Pedig a tudomány lényege épp a kutatás.

És ez vonz az irodalomban is.

Lehet, hogy e posztnak inkább a tudomány címet kellett volna adni, de mégis: az álmom az, hogy regényt írjak.

Elkezdődött... egy új fejezet. Mert a szomorú tény az, hogy ennek az elejére már nem is emlékszem.

De, Kedves Olvasó, ne szaladjunk ennyire előre. Hisz ha nyomon követed a bejegyzéseket, előbb-utóbb úgyis megismered a körülményeket. Előljáróban talán annyit, hogy miről is szól ez a blog?

Azért kezdtem bele az írásba, mert van egy dolog, amely folyamatosan nyomja a lelkem, és nem tudok tőle szabadulni:"Jó ember szeretnék lenni." És mégis, tetteimmel folyamatosan az ellenkezőjéért dolgozom. Úgy döntöttem, megpróbálok nem szenvedni tovább, hanem hagyom, hogy megtörténjen - közben pedig árgus szemekkel figyelek, és megpróbálom kideríteni, miért is vagyok olyan, amilyen.

Ez a blog rólam szól. Sokkal inkább szól rólam, mint az eddigi életem, de mégse szólhat annyira rólam, hogy bármi kiderüljön valódi személyemről. Aki a felszín alá tud látni, mindenkinél jobban megismerhet. Akit csak a külsőségek érdekelnek, az tömény hazudozást fog olvasni.

De ha szerencsém van, ez az egész nem lesz más, mint egy harmadrangú erotikus regény. És ez így rendben is van.